Hány hallgatója van a tanszéknek?
Negyven diákunk van, mivel a PTE Művészeti Kar hallgatóinak a felét tudjuk Sepsiszentgyörgyön fogadni. Államilag finanszírozott helyre öt szobrász- és tíz festőhallgatót tudtunk felvenni. Még minden alakulóban van, hiszen a tanszék is nagyon fiatal. Ezekben az években azok a hallgatók jelentkeztek Székelyföldről, akik anyagi vagy más okok miatt félbehagyták egyetemi tanulmányaikat, de a készség és a vágy megmaradt bennük, ezért örültek, hogy mondhatni, házhoz jött a tanszék. Hat szobrászhallgatóm van, mindannyian elszántak és kitartóak.
Hány oktató dolgozik a tanszéken?
Hét oktatónk van, de még csak három éve működünk, majd, amikor egyszerre öt évfolyam számára lesz képzés, újabb kollégákra számítunk. Remélem, az új campus a sok műteremmel hamarosan felépül, így még vonzóbbá válik a sepsiszentgyörgyi tanszék. Eleinte voltak kételyeim a kihelyezett képzéssel kapcsolatban, de minél több idő telik el, annál értékesebb lesz számomra a tanszéki munka és élet, egyre nagyobb lelkesedéssel állok az évfolyamok elé. Számomra nagyon fontos, hogy a kollégák és a hallgatók bizalmat szavaztak a képzésnek. Az igazi siker az lesz, ha a hallgatókkal kollégák leszünk, és konstruktív szakmai kapcsolatok alakulnak ki közöttünk.
Mi az, amit fontosnak tart az oktatás terén, van-e különleges módszere?
Azt hiszem, a legfontosabb számomra az, hogy képesek legyünk megőrizni egymás méltóságát. Ez az alapja a gyümölcsöző szakmai kapcsolat kiépítésének. Fontos továbbá, hogy a hallgató maradjon meg szobrásznak, váljon elhivatottá, ne ábránduljon ki a szakmából. Az első három évet leginkább a klasszikus szobrászi nevelés tölti ki, majd ezt követően az egyéni alkotói habitus formálásával foglalkozunk. Szellemileg és fizikailag is megterhelő ez a műfaj. Kortárs kihívásokkal, nagy méretekkel, nehéz anyagokkal, veszélyes szerszámokkal dolgozunk. Emiatt nélkülözhetetlen az állandó éber figyelem, s a hosszan tartó fókuszálás képessége. A szellem határozza meg a tartalmat és a módozatot, mindezek esszenciája, illetve szintézise maga az anyagban megfogalmazott műalkotás.
Talpon maradni, pénzt keresni művészként nagyon nehéz. Vannak terveik, vagy akár már bevált módszereik az egyetemről kikerülő diplomás hallgatók támogatására?
Az egyetem- és a tanszék-népszerűsítő programokon mindig hangsúlyozom, hogy erre a pályára csak a legelszántabbak jöjjenek. Oktatóként úgy gondolom, példamutatással lehet igazán motiválni a hallgatókat, tapasztalataim szerint a következetes munka előbb vagy utóbb megtérül az életben. A koherens jelenlét és a hiteles szakmai kapcsolatok kialakítása fontosabb a kilincselésnél, a tolakodásnál.
Egymás szakmai látásmódjának tükrében tudjuk a saját művészetünket mérlegelni, ezek ismeretében születhet olyan egyetemes érték, amely szavak nélkül is működni tud a képi világban és a világ bármely táján megállja a helyét. A képzés alatt kialakult szakmai kapcsolatok hosszú távú, biztonságos alapként szolgálhatnak egy-egy életpályán.
Követik-e a PTE kurzusainak a felépítését? Van-e egyedisége az itteni oktatásnak?
Természetesen követjük a PTE módszereit, tapasztalatait, ugyanakkor Székelyföld és az innen származó oktatók egyediséget kölcsönöznek az oktatásnak. Ez a fajta szellemiség és a fejlődési vágy predesztinál arra, hogy saját egyetemet hozzunk létre, amely egy aktív és gondolkodó képzőművészeti közösség kiemelten fontos eredményeként is értelmezhető.
Ön szerint mi egy egyetemi oktató három legfontosabb tulajdonsága?
A vizionálás, az igényesség és a morál.
Forrás: Országút
https://orszagut.com/kepzomuveszet/kuzdok-az-anyaggal-7818