Amikor a művészet gondolkodni tanít

2026. március 21-én a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetben rendeztük meg az 57. Vizuális Mesterpedagógus Műhelyt, amelynek középpontjában a kreatív gondolkodás iskolai fejlesztése állt. A program a Fejlesztő művészet, fejlődő művészetpedagógia kutatás – Gaul Emil, Berkó Regina, Dévai Zsófia, Szepesi Judit – eddigi eredményeit mutatta be, majd a résztvevők műhelymunka keretében maguk is kipróbálhatták azokat a feladatokat és eljárásokat, amelyekkel a kreatív gondolkodás tudatosan fejleszthető. A nap egyszerre volt szakmai beszámoló, módszertani bemutató és közös gondolkodásra hívó pedagógiai alkalom.

A nemzetközi kutatás abból a kérdésből indult, hogy miként járulhat hozzá a művészettel nevelés – különösen a vizuális kultúra tantárgy és az informális pedagógiai programok világa – a 12–16 éves tanulók kreatív gondolkodásának és komplex problémamegoldó képességének fejlődéséhez.

Gaul Emil előadásának egyik fontos pontja a kreativitás és a kreatív gondolkodás megkülönböztetése volt. Az elhangzott értelmezés szerint a kreativitás inkább személyes adottságként jelenik meg, míg a kreatív gondolkodás olyan összetett készség, amely pedagógiai eszközökkel fejleszthető. Ez a különbségtétel azért lényeges, mert elmozdítja a hangsúlyt a veleszületett tehetség kizárólagosságáról a tanítható, a gyakorolható és a tudatosan szervezhető gondolkodási folyamatok felé. Az elhangzottak alapján a kreatív gondolkodás nem puszta ötletességet jelent, hanem divergens gondolkodást, problémaérzékenységet, elemző és reflektív képességet, vizuális és verbális kommunikációt, valamint csoportmunkára való fogékonyságot is takar. Berkó Regina előadása ugyanezt a gondolatot erősítette meg, amikor azt hangsúlyozta, hogy a kreatív gondolkodás nem spontán melléktermék, hanem tanulható folyamat, amely a rendszerszintű tervezési feladatok során mélyül el.

Ezt a pedagógiai megközelítést a nemzetközi mérések is alátámasztják. Az OECD a PISA 2022-es ciklusában mérte először önálló innovatív területként a kreatív gondolkodást, amelyet úgy határozott meg, mint az eredeti és változatos ötletek létrehozásának, valamint ötletek értékelésének és továbbfejlesztésének képességét. A mérés négy területet vizsgált: az írásos kifejezést, a vizuális kifejezést, a társadalmi, valamint a tudományos problémák megoldását.

A magyar eredmények figyelemre méltóak, és egyben ösztönzőek is. Magyarországon a tanulók átlagosan 31 pontot értek el a 60 pontos skálán, miközben az OECD-átlag 33 pont volt. A legmagasabb, 5-6. szinten teljesítők aránya Magyarországon 22%, szemben a 27%-os OECD-átlaggal. Ugyanakkor az OECD adatai azt is jelzik, hogy a pedagógiai környezet számottevő különbséget jelent: Magyarországon a tanulók 73%-a mondta azt, hogy tanárai értékelik a kreativitását – a nemzetközi adatok szerint azok a diákok, akik ezt érzékelik, nagyobb valószínűséggel tudják egyedi módon továbbfejleszteni mások ötleteit. Vagyis a kreatív gondolkodás nem valamiféle megfoghatatlan „plusz”, hanem olyan kompetencia, amelyet az iskola képes erősíteni vagy éppen gyengíteni.

A Hild-villában bemutatott módszertan éppen erre a kihívásra adott kézzelfogható választ. A kutatók szerint a kreatív gondolkodás tanításának bevált elemei közé tartozik az előírt, de nyitott feladatmegoldási séma, a 2–4 fős kiscsoportos munka, a projektmódszer, a célok és az értékelési szempontok előzetes kijelölése, a munkamenet rögzítése munkanaplóban, valamint a portfólió-alapú és önértékelést is magában foglaló visszajelzés. A felépítés kapcsolódik a design thinking logikájához: helyzetelemzés, probléma-meghatározás, ötletelés, prototípuskészítés és -kipróbálás követi egymást. Ez a struktúra egyszerre ad szabadságot és tartást; nem korlátozza a tanulói ötleteket, hanem medret ad nekik.

Különösen meggyőzőek voltak azok az iskolai példák, amelyek a módszer gyakorlati működését mutatták be. Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium és a szegedi Csonka János Technikum diákjai az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljaihoz kapcsolódó problémákra kerestek válaszokat. A bemutatott pályamunkák között szerepeltek mentálhigiénés támogató alkalmazások, látássérült embereket segítő rendszerek, generációk közötti kommunikációt támogató ötletek, a mozgáskorlátozott emberek mindennapjaira érzékenyítő iskolai programok, valamint közösségi és szociális kezdeményezések is. Ezek a munkák azt mutatták meg a legvilágosabban, hogy a kreatív gondolkodás akkor válik igazán termékennyé, amikor valós emberi helyzetekhez, empátiához és közösségi felelősséghez kapcsolódik.

A márciusi módszertani bemutató nem csupán egy szakmai esemény volt, hanem világos állítás is arról, hogy a jövő iskolájában a kreatív gondolkodás fejlesztése nem mellékes feladat. A művészettel nevelés ebben a folyamatban alapvető pedagógiai jelentőséggel bír. Olyan készségeket mozgósít és fejleszt, amelyekre a fiataloknak a tanulásban, a munkában, az együttműködésben és a mindennapi életben egyaránt szükségük lesz. A Hild-villában bemutatott projekt igazolta, hogy a művészetalapú pedagógia ezen a területen nemcsak inspiráló, hanem eredményes és továbbépíthető út is.