InSEA hír

Mivel az InSEA idei regionális konferenciája Ázsiában valósult meg, fontosnak éreztem, hogy a nemzetközi művészettel nevelési közösség aktuális szakmai párbeszédeihez más módon is kapcsolódjak. Ezért vettem részt az Arts Education in Action for Peace című InSEA/WAAE webináron, amely a Nemzetközi Művészeti Nevelési Hét keretében a művészeti nevelés béketeremtő, etikai és társadalmi felelősségére irányította a figyelmet.

A beszélgetés azt vizsgálta, hogyan járulhat hozzá a kultúra és a művészettel nevelés az empátia, az etikai tudatosság, a párbeszéd és a békésebb jövők kialakításához a globális bizonytalanság, az erőszak, a háborúk és a kényszerű elmozdulás korában.

A webináron résztvevők a világ minden tájáról voltak jelen. A panel beszélgetést vezetők: Dr. John Johnston; Dr. Michelle Bae-Dimitriadis; Dr. Olga Ivashkevich; Dr. Oscar Keyes; A moderátor: Dr. Mira Kallio-Tavin, University of Georgia

A webinár egyik kérdése az volt, miként válhat a művészeti tanítás és tanulás olyan pedagógiai térré, amely képes láthatóvá tenni az emberi és nem emberi szenvedést, kritikusan értelmezni a világ eseményeit, és támogatni a befogadóbb, gondoskodóbb, társadalmilag érzékeny közösségeket. Ez a gondolat erősen kapcsolódik mindahhoz, amit a művészettel nevelés társadalmi szerepéről, felelősségéről és lehetőségeiről ma gondolnunk kell.

A panelbeszélgetés egyik fogalma a kritikai empátia volt. Az empátia ebben az értelmezésben nem pusztán együttérzést vagy „belehelyezkedést” jelent, hanem annak tudatos vizsgálatát is, hogy a különböző társadalmi, politikai, kulturális és testi tapasztalatok milyen távolságokat hoznak létre emberek között. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a világban zajló háborúk technológiai és mediális működése gyakran eltávolítja a kívülállót a szenvedés valóságától. A művészeti nevelés egyik fontos feladata ezért a távolság, az érzéketlenség és az „eldobhatóság logikájának” kritikája is.

Különösen erős volt John Johnston gondolata az issues-based art education, vagyis a társadalmi kérdésekből, problémákból kiinduló művészeti nevelés jelentőségéről. Megfogalmazása szerint a béke tanítása nem csupán tantárgyi tartalom, hanem magatartás, attitűd és pedagógiai gyakorlat. A művészet különleges szerepe abban áll, hogy a képzelet révén nemcsak azt segít megérteni, ami volt vagy ami van, hanem azt is, ami lehetne. A beszélgetésben többször visszatért az a gondolat, hogy a művészettel nevelés nem kizárólag tárgyak létrehozásáról szól, hanem identitásról, jelentésről, erkölcsi képzeletről, dialógusról és a közös világ alakításáról.

A résztvevők konkrét pedagógiai stratégiákat is megfogalmaztak: történeti és kortárs műalkotások bevonását, háborús időszakokban készült gyermekrajzok elemzését, veteránok és menekültközösségek tanúságtételeinek feldolgozását, nyilvános művészeti projektek, fotómontázsok, murális munkák, térképezés, grafikus narratívák és digitális médiumok alkalmazását. Fontos hangsúlyt kapott az is, hogy az osztályteremnek nem csupán biztonságos, hanem bátor térnek is kell lennie: olyan helynek, ahol nehéz témákról — háborúról, népirtásról, elmozdulásról, ökológiai válságról, társadalmi igazságtalanságról — etikusan, reflektáltan és egymás méltóságát tiszteletben tartva lehet beszélni.

A beszélgetés végén a panel és a hallgatóság a konszenzus mítoszának kérdésére, a konstruktív nézeteltérésre, a cenzúrára, valamint a nem-erőszakos párbeszéd lehetőségeire is kitért.

A webinár egyik üzenete az volt, hogy a művészettel nevelés nem kerülheti meg a világban jelenleg zajló konfliktusait, de nem is redukálható egyszerű politikai állásfoglalásra. Legnagyobb lehetősége abban rejlik, hogy képes érzékeny, kritikus és alkotó módon megnyitni a kérdéseket: mit jelent embernek lenni, hogyan értjük meg a másikat, hogyan maradhatunk kapcsolatban nézeteltérésben is, és miként képzelhetünk el békésebb, igazságosabb együttélést.

Köszönöm az InSEA és a WAAE szervezőinek, Dr. Mira Kallio-Tavin moderátornak és a panel résztvevőinek ezt a rendkívül fontos, gondolatébresztő szakmai beszélgetést.