38. InSEA Világkongreszus

2025-ben a MMA MMKI  InSEA tag lett. Képviselők: Csáji László Koppány, Szepesi Judit

Mi az InSEA?

Az InSEA a művészettel és művészeti nevelés, oktatás nemzetközi egyesülete, (International Society for Education Through Art - az alapítás éve: 1954), amely a művészeten keresztüli oktatás előmozdítását és támogatását tűzte ki célul. Az UNESCO hivatalos partnere

Alapvetően a művészettel, művészeti nevelés (rajz, vizuális kultúra, design, stb.) nemzetközi közösségét fogja össze – kutatókat, tanárokat, művészeket és szakembereket, akik hisznek abban, hogy a művészet kulcsfontosságú szerepet játszik az oktatásban és a társadalmi fejlődésben.

Célja: Támogatni a művészettel, művészeti nevelést világszerte, elősegíteni a nemzetközi együttműködést a művészeti oktatás területén. Tagjai: Tanárok, kutatók, művészek, diákok.

Az InSEA nemzetközi és regionális találkozókat szervez, kutatásokat támogat a művészeti oktatás területén, saját folyóiratai vannak (pl. International Journal of Education through Art)

2025. július 21 - 25. Olmütz-ben tartották meg a 38. InSEA Világkongresszust.

Világkongresszust 2 évente tart az InSEA. Ebben az évben a cseh képviselők szervezték meg az eseményt. Helyszín: Olomouc; Pedagogická fakulta Univerzity Palackého és Katedra výtvarné výchovy UP.

2026-ban az osztrák képviselők szerveznek európai találkozót.

Az esemény címe: Unexpected Territories, Shifting Grounds and Permanence in Art Education.

A 38. InSEA Világkongresszus célja a nemzetközi párbeszéd, valamint a tapasztalatok és szakértelem cseréjének előmozdítása a művészettel nevelés és a kapcsolódó tudományterületek területén.

A kongresszus címe egy olyan metaforát kínál, amely képletesen számos „váratlan területre” vonatkoztatható, elsősorban azokra, amelyeket a művészetben, a „képben” fedezünk fel. A kép fogalmát itt nemcsak az anyagi és nem anyagi világ ábrázolásának egyik történelmi formájaként, vagy a kreativitás és az emberi képzelet kifejeződéseként értjük. Hagyományosan a képnek anyagi alapja van, de mentális kép is – egy határtalan fogalom, röviden: egy „váratlan terület”.

A képen keresztül gondolkodunk és érzünk, a képen keresztül keressük, találjuk meg és fejezzük ki identitásunkat, egyediségünket, szubjektivitásunkat – azaz belső terünket. A képen keresztül nemcsak önmagunkat értelmezzük és érzékeljük, hanem a társadalmat, a látható és a spirituális világot is.

Szokatlan területek, esztétika és képzelőerő található az új média művészetében, vagy a kortárs immerzív technológiáknak és a mesterséges intelligencia generatív eszközeinek köszönhetően – de váratlan és gyakran veszélyes területekre is belépünk a tágabb értelemben vett vizuális kultúra révén, amelyben számos zavaró elv nyomon követhető, beleértve a megtévesztést és a hamis valóságot, az önészlelésre nehezedő nyomást, a függőséget okozó viselkedést, a modellek utánzását, egy bizonyos típusú viselkedés kialakítását – mindezek olyan következményekkel járnak, amelyek magukban foglalják a depressziós és szorongásos állapotok globális növekedését. A közösségi hálózatokat – amelyeknek az „imázs” lényeges része – visszaélnek, és torzítják a társadalmi vitákat, a párbeszédet konfrontációval helyettesítve.

A kortárs hipermodern, globalizált valóságban gyökerező ember számára váratlan terep lehet más kultúrák, vagy akár saját hagyományos kultúránk vizualitásával és jelrendszereivel rendelkező területek, ahol gyakran idegennek érezzük magunkat.

A modernitás, amelynek következményeit most tapasztaljuk, a hagyományok és a normatív értékrendszerek felbomlását hozta magával: képesek vagyunk leküzdeni a térbeli korlátokat, akár a fizikai téren kívül is tartózkodhatunk (pl. virtuális valóságban), vagy egyszerre más időzónában és egy másik térben élő emberekkel is kapcsolatba léphetünk anélkül, hogy fizikai korlátok akadályoznának minket. A felbomlási mechanizmusok szabadságot adtak nekünk, de egyben felborították a közös kulturális és értékrendszereket, valamint a természeti környezettel való társadalmi kapcsolatokat is.

A szakmai vitára is felkínált témák, melyeket a kongresszus „Állandóság, változó talajok és váratlan területek a művészeti nevelésben” alcíme is előrevetít, többek között a hagyományok lebontása és újrafelfedezése, folytonossága és diszkontinuitása, a saját kulturális gyakorlatok dekonstrukciója, a modernitás és a digitális technológiák által előidézett paradigmatikus változásokról való reflexió, a tudás új struktúrái és a tanulás új módszerei, amelyek a digitális bölcsészettudományok, a digitális platformizáció és a tervezési gyakorlat területén fejeződnek ki, valamint a saját értékrendszerek és identitások állandósítása a művészeti alkotás és a művészetek befogadása révén.

Magyar szimpózium július 24-én.

A világkongresszusra négy fő – Berkó Regina, Dévai Zsófia, Gaul Emil és Szepesi Judit - utazott ki, mindenki egy-egy előadással készült. A prezentációk a nemzetközi projektünkhöz – Fejlesztő művészet, fejlődő művészetpedagógia – kapcsolódnak.

A program véglegesítése előtt sikerült a cseh képviselőkkel, szervezőkkel megbeszélni, hogy magyar csapatunk szimpóziumot tartson július 24-én.

Az előadások:

Berkó Regina (SZTE doktori iskola): The Cyborg Project: Enhancing Creative and Complex Problem-Solving Skills through a Prosthesis Design Programme for 15–16-Year-Olds

Dévai Zsófia: Creative Thinking – Evaluation of a Design Process (practice)

Gaul Emil: Creative Thinking – Evaluation of a Design Process (measurement tools)

Kárpáti Andrea helyett Berkó Regina: Creative Thinking in Art Education: Development and Assessment

Szepesi Judit: Teaching the Methodology of Creative Thinking: The Potential of Blended Learning

Kárpáti Andrea betegsége miatt nem volt jelen.

Az előadások utáni beszélgetés rövid összegzése, minden országban elfogadott, hogy a művészeteket beemelik a mindennapos formális oktatásban, - nálunk ezt még többnyire csak az „elit” iskolákban lehet tapasztalni.

A cseh szervezők nagyon kitettek magukért, - egy jól szervezett, informatív eseményen vehettünk részt.