1957 Bartók Béla konzervatórium - tanárai Zempléni Kornél és Huzella Elek.
1966 Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem - Wehner Tibor és Sándor Frigyes tanítványa.
1966-1968 aspiráns a moszkvai Állami Csajkovszkij Konzervatóriumban
1968 Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem - tanársegéd
1982 Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem - docens
2013 Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem - professzor emeritus
Az 1970–80-as években mint szólista és kamarazenész koncertezett Magyarországon, Európában és a világ számos országában.
2018 MMA Zeneművészeti Tagozat Elismerő Oklevél
"Rengeteg növendékem volt az elmúlt évtizedekben, tanítottam mindenféle korosztályt. A kicsiknél már látni lehet megvan-e az érzéke, hogy ezt az óriási klaviatúrát minden gond nélkül be tudja járni. Ez már pici korban is megmutatkozik. Ha valaki ügyetlen, az végig kínlódni fog, mert szerintem a technikát nem lehet megtanítani. Aztán van a muzikalitás. Azt vettem észre, hogy ha egy kicsi gyerek leül játszani, bár sok még a hiányossága, de én a háta közepéből érzem, hogy tehetséges: ahogy ráborul a hangszerre, és ahogy abból aztán valami nagyon nemes dolog jön ki.
A felnőtt tanítványoknál az egyéniség fontos. Szoktam is mondani, hogy ha te leutánozod azt, amit én mondok neked, akkor az lehet, hogy jó, de nem biztos, hogy passzol az egyéniségeddel. Tehát át lehet venni, amikor kicsi az ember, persze próbál utánozni. De később, amikor már bonyolultabbá válik a dolog, amikor már egy zenefilozófiai problémát próbálok megvilágítani a felnőtt tanítványaimmal, akkor már nem utasításokat adok, hanem ajánlatokat: próbáld ki, mit szólsz ehhez – vagyis én kapcsolati alapon tanítok. Nagyon nem szeretem azt a pedagógiát, amelyik felülről utasít, hogy így, vagy úgy kell valamit csinálni. Sőt, amikor darabot választunk, szeretem, ha a diákjaim döntenek, ők érzik, hogy mi áll hozzájuk legközelebb. És ahogy mennek az évek, ez egyre fontosabb lesz. A tanítás ideje egy idő múlva ugyanis menetrendszerűen leáll, és aki huszonéves korára még nem készül el, és nem tudja saját maga eldönteni, hogy mi az, ami őt érdekli, ami neki kell, és mindig kívülről várja a tanácsot, az éppen olyan rossz, mintha valaki abszolút nem figyel a tanárára. Egy erős személyiségű növendék balanszot teremt az órán: én itt vagyok, ő ott, de egyikünk sem fontosabb. Igaz, nekem óriási tapasztalatom van, de lehet, hogy ő ügyesebb. Tehetségesebb, mint amilyen én valaha voltam, vagy lehetek. Fantasztikus élmény, amikor látom, hogy a növendékemnek esetleg sokkal könnyebben megy valami, mint ahogyan nekem ment, mikor ugyanazt a darabot tanultam.
Előfordult, hogy nagyon tehetséges növendékemet eltanácsoltam, mert láttam, hogy az életben jobban fog boldogulni, ha elmegy fizikusnak. A zene mellett ugyanis fizikát is tanult, amiből országos versenyeket nyert. „Agytúltengéses” fiú volt, és mindent így is akart játszani, állandóan összefüggéseket keresett, szorzott, osztott. Ez egy más agy. Aztán van olyan diákom, akinek meg nem lehet igazán hatni a tudatára, de a keze alól olyan természetességgel jön ki egy-egy darab, hogy szinte nem is kell beleszólni. Szerintem a tanításnál nagyon fontos, hogy soha nem szabad az egyéniséggel szembe menni. Pedig az ember sokszor érez erre kísértést, mert azt érzi, hogy ezt nem így kellene, ő ezt másképp játszotta. Ha viszont a növendékből nagyon mélyről jön egy indulat, egy megoldási szándék, én azt mindig hagyom. Arra gondolok, hogy nem baj, legfeljebb nem fog tetszeni a kollégáknak, de én érzem, hogy valami van. És ezek általában beválnak. A legértékesebb ugyanis az, ami az egyéniségéből árad." (Nádor György) >>>>>
Célom továbbra is Liszt-Kodály-Bartók hagyományoknak megfelelő tevékenység idehaza és külföldön.