Lovász Irén
néprajzkutató, népdalénekes, egyetemi tanár
1984 József Attila Tudományegyetem BTK - magyar nyelv és irodalom, 20. századi magyar irodalom (speciális képzés)
1995 Magyar Tudományos Akadémia Doktori tanácsa - néprajztudomány kandidátusa (A szakrális kommunikáció. Népi imádságok pragmatikai, antropológiai megközelítése címmel. Európai Folklórintézet Bp.2002)
2013 - Károli Gáspár Református Egyetem - BTK - Művészettudományi és Szabadbölcsészeti Intézet - egyetemi docens
2010-2013 Károli Gáspár Református Egyetem Társadalom-és Kommunikációtudományi Intézet - egyetemi docens
1986 -1995 Janus Pannonius Tudományegyetem (Pécs) - tanársegéd
1987-1995 Magyar Néprajzi Múzeum Népzenei Gyűjtemény - tudományos munkatárs
1984-1987 Országos Széchényi Könyvtár
Kutatási és oktatási szakterületek
Kulturális antropológia, vallásantropológia, a szimbolikus és a rituális antropológiája, vallásnéprajz, vallási folklór, kommunikációelmélet, performativitás, szakrális kommunikáció, verbális készségek fejlesztése, kulturális kommunikáció, kultúra és szemiotika, művészetkommunikáció, művészetterápia, zeneterápia, hagyománypedagógia.
2022 Magyar Örökség díj - Magyar Örökség és Európa Egyesület
2022 Balatonszabadi díszpolgára
2021 Kossuth-díj - Magyarország Köztársasági Elnöke
2020 Magyarország Érdemes Művésze Díj - Magyarország Miniszterelnöke
2009 A Magyar Művészetért Díj - A Magyar Művészetért Alapítvány Kuratóriuma
2006 Bartók Béla Emlékdíj - A Magyar Művészetért Alapítvány Kuratóriuma
2002 Az Év Legjobb Énekesnője eMeRTon Díj - Magyar Rádió eMeRTon Díj Kuratóriuma
1996 Preis der Deutschen Schallplattenkritik - A Német Zenekritikusok Díja-Bizottság
1981 A Népművészet Ifjú Mestere - Magyar Művelődési Minisztérium
Tagság
Magyar Vallástudományi Társaság (1990-95)
IAHR (International Association for the History of Religions) (1990-95)
Magyar Néprajzi Társaság
MTA Köztestülete
MMA Köztestülete
Azt, hogy az ember test, szellem és lélek egysége, a hagyományos ember még tudta. Mára mintha elfelejtettük volna, hisz a mai közoktatásunk okos gyerekeket fejleszt, de a lelkükkel, érzelmi nevelésükkel nem foglalkozunk eleget, és fizikai testüket is elhanyagoljuk. Ez a felbillent egyensúly kamasz és felnőtt korban sok lelki és testi baj okozója lehet, amit aztán a természet és a hagyomány helyett klinikai terápiának kell orvosolnia. A művészettel nevelés ügyét az egyén és a közösség lelkiegészségének szolgálatába kell állítani. Megtérül a befektetés, nemzetgazdasági haszna is lesz.
A művészetpedagógia csak a művészi kommunikációval és a művészetterápiával karöltve járhat. A művészeteket alapfokon elsősorban nem oktatni és nem számon kérni kellene, hanem eredeti funkciójához híven: megismertetni annak az önkifejezésben, a kreativitásban és az öngyógyításban való jelentőségét!
Az ének- zenetanítás élményszerzéssel döbbentse rá a gyermeket arra, hogy nem érdemes élnie a művészetek, a zene, a népzene, a dalolás nélkül, mert jobb és élhetőbb vele az élet! Mert a művészetek a túlélési stratégiánk eszközei. Azaz az identitásunk kialakításának, kifejezésének, és az öngyógyításnak hatékony eszközei.
A pedagógusképzésben kell kezdeni a munkát. Az éneklés fiziológia sajátosságai mellett hangsúlyozni kell az éneklés tudati és lelki sajátosságait is. Az éneklés jótékony hatásának fiziológiai alapja, hogy a hangszerünk a saját testünk. Lelki szinten a belső tartalmak kiáramoltatása, ezzel a projekcióval az öngyógyítás eszköze. Mindaz a vonatkozó jelentésszint, amit az énekelt szövegek, tartalmak előhívnak, tudati szinten is hatnak.
Művészi, terápiás és pedagógiai munkám alapja egyaránt a dalolás hagyományos szerepe. Erre épül a Gyógyító Hangok c. lemezsorozatom, a tizenhét éve működő Dalolókör, a drámapedagógia szakképzésben kidolgozott és alkalmazott Hagyománypedagógia kurzus, a bölcsészhallgatókkal évek óta működő népdaléneklés óra, a zeneterapeuta képzésben tartott Hang és terápia kurzus.
Öngyilkos civilizációnkban talán nem késő, hogy visszataláljunk természetes túlélési stratégiáinkhoz. Ezek közé sorolom a kreatív művészeteket, beleértve a népművészetet. Az ezekhez való hozzáférést biztosítanunk kell, alkalmazási lehetőségeiket fel kell mutatnunk gyerekeink és önmagunk számára, mert a hagyományos értékek folyamatos átadásának jelentős szerepe van az egészséges egyéni és az egészséges közösségi identitás építésében. A hagyományos kultúra értékeit mai világunkra alkalmazva, magunk javára kell fordítanunk annak segítő erejét! Nem a hagyományt kell megmenteni, hanem önmagunkat, veszélyben lévő civilizációnkat és gyermekeink lelkét a hagyományos értékek éltető, erejével!