1963-1971 Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, Budapest (tanár: Szirányi Jánosné)
1971-1975 Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola (tanár: Hambalkó Edit)
1975-1980 Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, második évfolyam (tanárok: Falvai Sándor, KurtágGyörgy)
1980-1982 Csajkovszkij Konzervatórium, Moszkva (tanár: Dmitrij Baskirov)
Végzettségek
1982 Művész-tanári diploma (Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola)
1998 Kulturális menedzser diploma (ELTE Bölcsészettudományi Kar)
2001 Szoftver-üzemeltető bizonyítvány (OKJ)
2002 Habilitáció (DLA)
1982 -1984 Győri Tanárképző Intézet (zongora főtárgy, korrepetíció)
1982 -2012 Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium (zongora főtárgy, 1991-2012igazgatóhelyettes)
1990 - Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (zongora főtárgy)
2012 - Tóth Aladár Zeneiskola AMI, Budapest VI. (zongora főtárgy)
Szakmai tevékenység
1992-1995 Magyar Chopin Társaság (elnök)
1995-2002 Nádasdy Alapítvány (kuratóriumi tag)
1998-2005 Kodály Z. Ének-Zenei Általános Iskola Alapítvány (kuratóriumi tag)
1999-2013 Intermoduláció Alapítvány (kuratóriumi elnök)
2012- Piano-Bébi Alapítvány (kuratóriumi tag)
2013- Cérnahang Alapítvány (kuratóriumi tag)
2009 - „Alla Ungharese” - kétnapos roma zenei rendezvénysorozat – főszervező
2013- Tehetségmustra (MŰPA) – szerkesztő és műsorvezető
2013-2014 Gradus ad publikum - Ifjú tehetségek bemutatkozása (Marczi) – szerkesztő ésműsorvezető
2013-2014 Érchangok felnőtteknek (Budakeszi) – társszerkesztő
1985 Artisjus-díj (8 alkalom)
1996 Liszt-díj
2012 Artisjus Életmű-díj
2022 Az Év Legjobb Tanára
2023 Magyar Művészetoktatásért Plakett
2023 Terézváros Közoktatásáért Kitüntetés
2023 MMA Művészetelméleti Tagozata Elismerő Oklevél
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tanáraimra, mint kiváló pedagógusokra és mint nagyszerű muzsikusokra emlékezhetek vissza. Idevágnak Teőke Mariannenak szavai: "Tanítás és nevelés összetartozik: a tanítás a nevelés eszközeként formálja az embert. Mi magyar zenetanárok nem zenére tanítunk, de zenével nevelünk: az egész emberen keresztül tanítunk zenére." Ám pedagógusi pályámra döntő hatással módszertan tanárom, Máthé Miklósné, mindenki Klári nénije volt. Az ő óráin ugyan csak hallgatóztam, de az empátiának, az ösztönös ráérzésnek az a csalhatatlansága, ahogy tanítványainak zenei, zongorázásbeli "félrelépéseit" a természetesség medrébe terelte vissza, mindig elképesztett. Ha valakire, hát rá érvényesek Varró Margit szavai: "… mégis akár tömjénezik, akár nem, igenis létezik olyasmi, hogy tanári tehetség."
Csak lassan döbbentem rá, számtalan hibát követve el pedagógusi pályámon, hogy módszerének egyetlen kulcsa volt: a növendékeket állítani a középpontba, tisztelni őket annyira, hogy ne saját egyéniségünkkel tömjük tele, mintegy alteregóinkat kreálva belőlük.
Közhely, de munkánk igazi célja az, hogy fölöslegessé váljunk tanítványaink számára. Mit is jelent ez? Megtanítani a növendékeket lényegre látó kérdéseket feltenni, illetve ezekre megfelelő válaszokat adni. A szókratészi "bábáskodás" módszere - azaz a beszélgetőtárssal kimondatni annak kérdéseire a választ - egyben mindkét fél számára izgalmas szellemi játék. Az a növendék, aki felismeri, hol a hiba - rendszerint nem ott, ahol láthatóvá-hallhatóvá válik, hanem közvetlen előtte, vagy utána -, már alkalmas az önálló munkára. A tanárnak persze nagy önuralomra van szüksége ahhoz, hogy ne avatkozzon idejekorán bele ebbe az önálló szellemi kalandozásba. Egyéniségeket csak önmagukból lehet kikeltetni.
"Az olyan órában, ahol nem tágulnak ki az osztályterem falai, csak előadási makettek születhetnek." Nathan Perelman szavai szerint hányszor próbálom rávenni tanítványaimat, képzeljék csak el, hogyan reagálna a (halott) szerző, ha meghallaná játékukat? Mi, zongoristák, remekműveket játszunk! Kártékony az a tanári hozzáállás, amelyik ezt a felelősséget nem tudatosítja. Ha a tanár tiszteletben tartja növendékei egyéniségét, a tanítvány tiszteletben fogja tartani a zeneszerzők egyéniségeit.
Akkor eredményes az oktatás, ha a növendéket rászoktatja a kutatás örömére, a zeneirodalom speciális, vagy éppen felfedezetlen területeinek feltérképezésére. (A "piacképességhez" manapság már szinte nélkülözhetetlen a különlegességek, ritkaságok repertoáron tartása.) Egy tanár, ha lelkiismeretes, menedzseli is arra érdemes növendékeit (pl.: Thomán István). Ez nem korlátozódhat csupán szereplési lehetőségek megteremtésére, hanem a pódiumon kívüli világ farkastörvényeihez is eligazodást kell nyújtania. Ez utóbbi ugyan már nem tartozik szorosan véve a szakmához, de a jelenlegi, túlméretezett zenei világ kihívásaira pusztán hangokkal válaszolni - édeskevés.
Mi, hangszeres pedagógusok abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy nem kell nosztalgiáznunk régebbi korok ideálisnak vélt Mester-tanítvány kapcsolata után, hiszen – ha akarjuk -, naponként megtapasztalhatjuk ezt. A zeneoktatás legnagyszerűbb momentuma, hogy nem ukázokkal, direktívákkal, hanem közvetetten nevel. A parancsoló "így játszd!" helyett a biztató "próbáld meg inkább így…" a személyiség teljes toleranciájára, azaz a bizalomra épül. (Forrás: Eckhardt Gábor)