Művészettel Nevelés Hálózata

1963 Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (később BME) Építészmérnöki Kar
1994-ben habilitált a BME-n egyetemi tanárként
1997-ben DLA fokozatot szerzett
2010-től professzor emeritus

1963 - 2011 BME Építészmérnöki Kar Lakóépülettervezési Tanszékén dolgozozott, először tanársegédként, majd 1972-ben adjunktussá nevezték ki, 1989-től docens. 1990-91 között megbízott tanszékvezető, 1991- 2001 között kinevezett tanszékvezető volt. 1994-ben habilitált a BME-n egyetemi tanárként.

1977-79 között a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet (TTI) munkatársa, a Magánlakásépítési Osztály vezetője volt (közben az egyetemen másodállásban oktatott)

2011 Nyugdíjba vonul

A Lakóépülettervezési Tanszék munkájában részfoglalkozásban, illetve szerződéses munkatársként továbbra is részt vesz, az angol nyelvű képzés keretében előadja a “Residential Building Design I – II – III.” tárgyakat, a magyar nyelvű képzésben a “Komplex tervezés” és a “Diplomatervezés” tárgyak keretében oktat.

2021 MMA Művészetelméleti Tagozat Elismerő Oklevél - Művészetpedagógusi Különdíj
2004 „A magyar felsőoktatásért” emlékplakett (Oktatási Minisztérium)
2002 Kotsis Iván-emlékérm
1989 Ybl Miklós-díj - oktatási és lakásfejlesztési tevékenységéért

dr. Bitó János a Lakóépülettervezési Tanszéken végzett oktatói munkájával, majd a Tanszék vezetésével Kotsis és Reischl tanár urak szellemiségének folytonosságát szolgálta. Előadásain, jegyzetein és segédletein számos évfolyam nevelődött. Céljának tekintette a Műegyetem racionális hagyományai szerinti építészképzés fenntartását, a megtanítható tervezési ismeretek átadását, tudatosan megkerülve a poszt-modern teóriák hangzatos igéreteit. Alkotói tevékenységével, megépült épületeivel ugyanezt a tisztességes szemléletet példázta.

Idézetek Bitó Jánostól: „A tapasztalt mesterre mindig támaszkodni lehet döntési helyzetekben. Azonban a döntési felelősséget másra hárítani hosszú távon nem lehet. Egy jó építészben mindig maradnak kételyek döntéseinek helyességét illetően, akkor is, ha azokat nem mondja ki. Az egyéni lelkiismeret szerepe nem helyettesíthető másoktól átvett vagy általános elfogadott igazságpanelek érvényesítésével. A tanítványaimnak szoktam mondani, hogy ha valamelyikük egyszer úgy érzi, hogy most tökéleteset alkotott, akkor hagyja abba a mesterséget. Az ember késztetéseinek, vágyainak előbbre kell járni, mint a képességeinek, hiszen épp a kettő közötti távolság inspirálja őt egyre jobb alkotásokra. Ha a képességei elérik a fantázia szintjét, akkor nincs tovább fejlődés.”

„Az lenne az oktatás legfőbb célja, hogy mindenki egyfajta mesterségbeli tisztességgel álljon a munkához, hogy mint építész ne kizárólag önmagának állítson emlékművet, hanem iparkodjon megoldani azt a komplex feladatot, ami egy-egy tervezés során felmerül. Jelenleg nagy gond, hogy a fogyasztói társadalom kulturális közegében az innováció értéket mímel. Ha valami újszerű, akkor az már értékesnek is tűnik, vagy annak kiáltják ki, és ez inspirálja az építészeket is a mindenáron való új kitalálására.”

Dr. Bitó János annak a generációnak a képviselője, amit az alábbi nevekkel tudok képviselni és most egy furcsa mondatot olvasok fel Tőlük a saját szerkesztésemben: „Vannak festők, színészek és építészek, és ezek között vannak művészek, akik ízlésbeli iskolázottsága a befogadáson és esztétikán alapulva köti össze az eget a földdel.” (Latinovits Zoltán, Kotsis Iván, Pilinszky János, Makovecz Imre)

Bitó János közleményei az MTMT-ben.