1961 a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola - zongoraművész-tanári szakán Kadosa Pál tanítványa.
1963-1964 Drezdában prof. Amadeus Webersinke irányítása alatt tanult.
1971-1972 a Moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban posztgraduális képzés keretében ösztöndíjjal prof. Jakov Zak tanítványa.
1989. szeptemberétől decemberéig a Fulbright-program ösztöndíjasaként a chicagoi Joseph Regenstein Library-ban kutatott, az itt gyűjtött anyag lett a Varró Margit életművét feldolgozó könyv alapja.
2003 Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen nyerte el doktori fokozatát (DLA – zenei előadóművészet – summa cum laude)
1961-2011 a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zongoratanára
1961-2011 a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak gyakorlati tanítás vezetője
2017 MMA Zeneművészeti Tagozat Elismerő Oklevél
2007 Artisjus-díj
2005 Artisjus-díj
2003 Artisjus-díj
1999 Apáczai Csere János-díj, (Oktatási Minisztérium)
1999 Artisjus-díj
1993 Weiner Leó-díj (Magyar Alkotóművészek Zenei Szakosztály díja)
1987 Artisjus-díj
Amiről próbálok most néhány gondolatot leírni, tősgyökeres cáfolata a régi latin mondásnak: „Quem Dii odere, paedagogum fecere” – vagyis „akit az istenek gyűlölnek, tanítóvá teszik.” Sokan megcáfolták már ezt az állítást. Én ugyanezt teszem. Mindenekelőtt úgy gondolom, az ember tanít, de tanul is egyidejűleg. Tanítanak a magatartás, a szavak, a gesztusok, a tekintet, a kedélyek, a közösség, a környezet, ... Sorolhatnánk naphosszat. A művészetet, a zeneművészetet azonban tanítani nem lehet, csak létrehozása eszközeinek tanítása lehetséges (ámbár gyakran ez is sok nehézségbe ütközik). Vannak alap karakterbeli tulajdonságok, melyek nélkülözhetetlen tényezői egy művészpálya elindulásának és kibontakozásának. Ilyen mindenekelőtt a nyitott rácsodálkozni tudás a kottafejekre. Egy ösztönös intelligencia, egy türelemmel teli türelmetlenség és megismerési vágy, törekvés arra, hogy meg tudjuk fejteni a hangok, a dallamok, a ritmusok, a formák, a tartalom jelentését. Hogy áll össze a nyersanyag, amíg műalkotás születik belőle, milyen belső erőket kell megmozdítani e cél elérése érdekében, méghozzá fáradhatatlan munkakedvvel, kritikusi szigorral, újra és újra megújuló igényességgel.
E tényezők folytonosságának biztosításában játszik szerepet a tanár személye. Az én tanári működésem évtizedei alatt kiemelkedően sok és különleges tehetséget taníthattam. A sokféle képességű növendék megtanított arra, hogyan kell mondanivalómat többféleképpen is közölni tudni, hogy eredményt érjek el. Ritka adománya egy tanár életének, ha érintheti egy másik, rá bízott ember lelki-szellemi fejlődésének útját, elnyerheti bizalmát és segítheti életének nehéz pillanataiban. Adni tud valamit, amit más talán kevéssé. Nem is említve azt, ha évtizedek múlása után is életben marad egy emberi kapcsolat, amelyről feltételezhető, hogy nem csak a tanár számára volt és van jelentősége, hanem kölcsönös. >>>>>>